Az élet rövid. Túl rövid ahhoz, hogy egyetlen másodpercig is olyasvalakire pazarold, aki nem becsül meg, nem értékel. Nem akarlak és rád gondolok, menekülnék és nem tudok, nyugalom kellene, béke, csend, de itt visszhangzol, idebent. Ha valaki tényleg az igazi, akkor bármilyen kalandra el kell kísérjen. Egymásnak voltunk teremteve. S megtaláltuk egymást... mindketten tudtuk, hogy ezentúl örökre együtt kell maradnunk. A hű szerelem nem beszél, azt tett dicsőíti és nem szavak. A szerelem az, amikor a másik ember boldogsága fontosabb a sajátodnál. Szerelemért csupán szerelem kell. Csak a szél, ami játszik velem, egy árva léggömb az én szívem. Csak a szél, ami játszik velem, kegyetlen szél, csak te vagy nekem. Ha fentről látsz, oly tiszta minden, az ég szorít erősen, nekem erőm nélküled nincsen, tenger s az ég egymásba ér, tükörharcukban minden áldozat miénk. Ne érj hozzám, Csak lépj mellém, Érints meg ott, ahol a ritmus lüktet, és tol felém. Ringass csak el, Ne ébressz fel, Érzem, az illatodon át, a szíved is rám figyel. Szeretlek téged, mert itt vagy mélyen a szívemben, de ugyanakkor egy tüske is van bennem azért, amiért becsaptál, amiért tönkretetted az álmaimat, a vágyaimat. Ezért sem akarlak soha többé látni, mert a végén teljesen tönkreteszel. Elcsábítani egy nőt (...), ehhez nem kell nagy tudomány. De szépen elhagyni, erre már csak az érett férfi képes. Ha akarjuk, ha nem, az elengedés az élet része. Fizika óra van, én mellette ülök. Nézem a fénylő, bársonyos haját, a gyönyörű szemét, a szép kezét. Ő rám néz, és mosolyog. De Ő nem úgy néz rám, Ő csak az úgymond \"legjobb barátom\". Vége az órának, vége a napnak, Ő átjön hozzám elkérni a matekfüzetem. Én odaadom neki, Ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi! Én el akarom hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Ő nem így néz rám és én ezt tudom. Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír. Sír, mert szakított a barátjával Én megvigasztalom, ő átölel érzem, hogy majd kiugrik a szívem. Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rám az arcomra nyom egy puszit és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barát legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Telnek a napok, az évek, látom hosszú talárban, az érettségin, látom, amikor átveszi a bizonyítványát. Ő rám mosolyog... Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Együtt megyünk a főiskolára, de telnek az évek, és már a diplomaosztón találom magam. Ő még szebb, hosszabb és szebb a haja, az arca, gyönyörű nő. Az utolsó nap ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Eltelik rengeteg idő, én minden héten beszélek vele telefon. És megkapom a szörnyű hírt... Ott állok a koporsójánál, ami nyitva van, látom a fehér gyönyörű arcát. Potyognak a könnyeim. Már nem mosolyog rám, és már nem is kapok tőle puszit... El akarom neki mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő már nem tudhatja ezt. Később felmegyek a szobájába, és megtalálom a naplóját, és a következőket olvasom: \" Rám mosolyog, az arcára nyomok egy puszit... El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom...\" ."Amikor tudod,hogy nem jön,de mégis várod. Amikor tudod,hogy kár volt az egész,mégse bánod. Amikor meglátod,s hevesebben dobog szíved. Amikor érzed, érte remeg két kezed. Amikor várod,hogy újra eljöjjön a pillanat. Amikor várod,hogy ismét oda adhasd neki magad. Amikor várod, hangját és szavait. Amikor naponta felidézed magadban az együtt töltött órák emlékeit. Amikor nézed mosolyát és két szemét. Amikor vársz arra,hogy megint feléd nyújtsa két kezét. Amikor nem bírod már,hiszen kavarognak benned a szavak. Amikor közeledbe van és alig bírod türköztetni magad. Amikor elhiszed,hogy erre volt szükséged. Amikor elhiszed,hogy mikor együtt voltatok o is megorült érted. Amikor megijedsz,mert rossz nélküle élned. Amikor újra aludnál és ébrednél mellette. Amikor jó lenne,ha újra veled lenne. Amikor már önmagaddal harcolsz ellene.